Az elme nyugalma - relaxáció, meditáció

Nyugaton a jógát gyakran csak a testi gyakorlatokkal azonosítják. Kezdetnek nem rossz, de ha nem látjuk meg egyéb aspektusait, óriási lehetőségektől fosztjuk meg magunkat a tudatosság, az önismeret fejlesztése, egy élhetőbb élet kialakítása terén.

A relaxáció és meditáció a nyugati kultúrában közel sem olyan mélyen gyökerezik, mint keleten. Talán az elmélyült ima az, ami egy mantrával egybekötött meditációhoz leginkább hasonlít. A nyugati ember e tevékenységeknek inkább az aktív formáit műveli, úgymint: természetjárás, kirándulás, hosszú távú futás, úszás, biciklizés, tánc. (A férfiak horgászmániája már közelít egy kicsit a passzív forma felé.) Ezek a tevékenységek valóban átmossák az elmét és a testet egyaránt, feltéve, ha nem használunk hozzá "gyorsítókat", alkoholt, drogot. Még ez utóbbiak nélkül is viszonylag könnyen kialakul egyfajta függés, ami azt jelenti, hogy azért vágyik rá az emberfia, mert jót tesz neki, megkönnyebbül tőle, megszabadul agressziója, frusztrációja, görcsei jelentős részétől. Gondoljunk a megszállottan hosszú távokat lefutókra-, tekerőkre, vagy a minden hétvégén táncolókra! Ezekkel a függésekkel szerencsére sem magunknak, és jó esetben a környezetünknek, családunknak sem ártunk, bónuszként egészségesebbek leszünk.

Az autentikus formája a relaxációnak és meditációnak azonban egy más minőség. Sajnos napjainkban pusztán a test ellazítása is sok embernek komoly problémát jelent. Akik efféle gondokkal küzdenek, érdemes aktív relaxációval kezdeni, aztán apró lépésekkel (meleg fürdő, masszázs) haladni a passzív formák felé. A komoly elhatározás, kitartó gyakorlás mindig hoz eredményt. A jógában a relaxáció legmélyebb formája a jóga nidra, vagy éber, tudatos alvás. A különböző tradíciókban sokféle fajtája létezik. Olyan állapot, amelyben tökéletesen lehet pihenni, és egy kicsit aludni úgy, hogy közben teljesen éber marad az ember. Egyszerre tapasztaljuk meg a jó alvást, és a tudatosság kellemes állapotát. A jógik gyakran használják tanulásra, olyan dolgokéra, amit ébrenlétben nem képesek elsajátítani. Segít a problémák megoldásában, és választ ad olyan kérdéseinkre, amelyekre a tudatos énnel nem vagyunk képesek választ adni, erősíti az intuíciót. A tudat kitágul, erőteljes lesz és ráadásul teljesen megmarad irányításunk alatt. A jóga nidra azt a fajta bölcsességet fejleszti, amit más eszközökkel nem lehet. A helyes technika elsajátítása időt vesz igénybe, de ehhez kell az erős vágy, elhatározás is. És elkerülhetetlen a sok gyakorlás.

Swami Véda Barathi, a Himalája tradíció vezetője állandóan a rövid -3 perces meditáció-, de napi többszöri meditáció fontosságát hangsúlyozza kezdők számára. Így könnyebben bejáratódik az az út - mintegy feltételes reflexként -, ami a csendes elméhez vezet. Akár a munkahelyen (vagy buszon) is elvégezhető, széken ülve. Fontos, hogy a gerincünk egyenes legyen, talpunk csípőszéles terpeszben a talajon stabilan megtámasztva, vállunk, karunk laza, a kézfej a combon nyugodjon. Figyelmünket a légzésünkre fordítjuk, egyenletessé, folyamatossá, erőlködésmentessé tesszük, és csak figyeljük úgy, hogy a közben felmerülő gondolatokat sorra elengedjük. Figyelhetjük a levegőáramlást az orr hegyén, vagy követhetjük a levegő útját le, a tüdő mélyére. A lényeg, hogy ne ragadjunk le egyetlen gondolatnál sem, vegyük észre ha felmerül, és engedjük el. A légzés a mindig kéznél levő módszerünk arra, hogy zaklatott elménket lecsendesítsük.

A hosszabb meditációs ülésekhez elsődleges a kényelmes ülés módjának kialakítása. Ez általában egy hosszú folyamat, sok próbálkozással, kísérletezéssel jár. Akinek kötöttebb a csípője, érdemesebb magasabbra ülnie, a combnak ugyanis lejtenie kell (vagy legalább vízszintesnek lennie) kifele. Ne üljünk puha anyagra, a két ülőcsontnak stabilan, egy szintben kell elhelyezkednie. Fontos, hogy a gerinc alját támasszuk alá, ezért az ülésnek lejtenie kell előre. Az ülőpárnákat meg lehet formázni ilyen lejtősre, de a bennük levő tönköly könnyen elmozdul a fészkelődéstől. Hasznos lehet egy jó nagy könyv, amit több rétegű pléddel terítünk le, és a pléddel puhított élére (lejtő) ülünk. A jó ülés nemcsak ülőalkalmatosság kérdése persze. Hogy tartósan tudjunk meditálni, erős törzsizmokra van szükségünk. Ezek megszerzése sem egy rövid folyamat. Eredetileg a hatha jóga ászanáit azért kezdték gyakorolni, hogy a testet alkalmassá tegyék a meditációs ülésre, tehát pusztán egy segédeszköz volt. Ahogy lassan kialakul a jó ülőhelyzet és a testünk is kezd a tartós üléshez megerősödni, lehet nyújtani az ülések hosszát. Ha gyakoroljuk is napközben a 3 perces meditációt, legyen a napnak egy meghatározott szaka, időpontja, amikor tartósan próbálunk ülni. Lehetőleg ugyanabban az időpontban, ugyanabban a környezetben folytassuk az otthoni gyakorlást, ez is segíti az elmélyülést. Ha gyakorlottabbá váltunk, már bárhol, bármikor menni fog.

TOVÁBBI OLVASNIVALÓK >

Lap teteje